[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.– Úgy rémlik, mintha az utóbbi pár hónapban jómagam is hajlandó lettem volna elfelejteni két hasonló ügyet.A lépcsőn ülő fiatalember pillantása megpihent Doyle arcán; először töprengve bámulta egy darabig, majd mintha szorongás lopakodott volna a tekintetébe.De mielőtt Doyle-t elfoghatta volna az idegesség, a fiatalember elfordult.– Attól tartok – folytatta Koppenhága Jack-, hogy még néhány dologról kénytelenek leszünk megfeledkezni: elfelejtjük, hogy valaha is csapatunk tagja voltál, te pedig sajnálatosan megfeledkezel arról, hogyan lehet eljutni ebbe a házba.– De kapitány… – dadogta Fairchild –, én nem úgy gondoltam, legyen tiéd az az öt shilling…– Tartsd meg.Szükséged lesz rá.Most pedig menj.– Fairchild olyan fürgén távozott, hogy Doyle gyanítani kezdte, létezik errefelé valamilyen hatékony módszer is az akadékoskodok eltávolítására.– És most – folytatta Jack kapitány mosolyogva – térjünk át kellemesebb témákra.Van-e valaki, aki be szeretne lépni közénk?Csuszka olyan magasra nyújtotta a kezét, amennyire csak tőle tellett, vagyis éppen elérte az asztalra állított gyertyákat.– Én hoztam egyet, kapitány! – mennydörögte, és falrengetően mély hangja hatékonyan ellensúlyozta hatástalan integetését.A kapitány kíváncsian az asztal felé bámult.– Akkor hát álljon fel az illető.Doyle felállt és Koppenhága Jack arcába nézett.– Az biztos, Csuszka, hogy kellően szánalmasan fest.Mi a neved?– Brendan Doyle, uram.Alig hagyta el az ajkát az első két szótag, a fiatalember, aki az előbb őt bámulta, felpattant, fürgén felugrott az emelvényre és sietve a kapitány fülébe súgott valamit.Jack kapitány félrehajtotta a fejét, aztán egy pillanat múlva kihúzta magát és némiképp hitetlenkedve meredt Doylera; aztán súgott valamit a közelben álló fiúnak, és ugyan szavait nem lehetett érteni, de nyilvánvalóan olyasmi lehetett, hogy Biztos vagy benne? A fiatalember élénken bólogatott, és mondott még valamit.Doyle növekvő riadalommal figyelte mindezt, és azon töprengett, vajon ez a bajuszos ifjú is a kopasz cigányvajdának dolgozik-e.Az utcára nyíló ajtóra nézett, és észrevette, hogy az nincsen teljesen becsukva.Ha megpróbálnak elfogni, gondolta, már kint is vagyok, még mielőtt ezek a fiúk itt felállhatnának az asztaltól.A kapitány vállat vont, aztán az egyre kíváncsibbá váló vendégekre nézett.– Ifjú Jacky pont most közölte velem, hogy új barátunk, Brendan Doyle az imént érkezett Bristolból, ahol eleddig rendkívül sikeresen játszotta az együgyű süketnéma szerepét.Az, ööö, Néma Tom nevet használva az utóbbi öt évben tehetségesen kihasználta Bristol népének együttérzését, de kénytelen volt távozni, mivel… – hogy is volt ez, Jacky? Ó, már emlékszem… szóval egy nap meglátta az egyik cimboráját, aki éppen kilépett egy kupleráj ajtaján, a lány pedig, akivel a fickó az idejét töltötte, éppen kihajolt a fenti ablakon, a kezében… egy márvány éjjeliedénnyel, amit a szerencsétlen flótás fejére szándékozott pottyantam, amikor az a következő pillanatban elhalad majd alatta.Valószínűleg nem sikerült megegyezniük az árban, és a lány úgy érezte, átverték.Tulajdonképpen mindegy is, mert Doyle átkurjantott a cimborájának az utca túloldaláról: „Vigyázz!” – kiáltja.– „Hátra, barátom, ez a ringyó szétloccsantja a fejedet!” Nos, a barátja megmenekült, de a kiáltást mindenki hallotta az utcán, és természetesen szempillantás alatt rájöttek, hogy ugyanolyan jól tud beszélni, mint bármelyikük, ezért aztán kénytelen volt elhagyni a várost.A Doyle mellett ülő koldusok biztosították róla, hogy remek fickó, és Csuszka azt mondta neki, „Ezt már reggel is elmesélhetted volna, fiam.”Doyle megpróbálta palástolni meglepetését és gyanakvását, és már éppen nyitotta a száját, hogy válaszoljon Csuszkának, de a kapitány hirtelen és parancsoló kézmozdulatára ismét őt nézte minden szempár, ezért nem szólt semmit
[ Pobierz całość w formacie PDF ]